Mielőtt kiköti az akkut a Hydractive I-es rendszerű XM-en, mindig várja meg, míg teljesen leesik a nyomás a rendszerben. Ha ezt elfelejti, akkor súlyos károsodások keletkezhetnek a rendszerben az újraindításkor.

Földelési problémák

A korai XM-eknél elég esetlen és megbízhatatlan módon, egy többérintkezős csatlakozóval oldották meg a felfüggesztést vezérlő központi egység földelését. Ahogy az elkerülhetetlen korrózió megtámadja az érintkezőket, rugózási problémákat okoz: legtöbbször sport üzemmódmódba ragad, és mivel ez igen kemény beállítású ezeken az autókon (Hydractive I. felfüggesztésnél), látható ok nélkül rontja a menetkényelmet.

Nyugodtan nevezhetjük butának ezt a tervezési hibát, valóban nem lett volna szabad megtörténie. De ha ilyen korai modellje van, akkor könnyedén megteheti azt, amit a Citroënnek kellett volna (és meg is tette később): cserélje ki a sima késes csatlakozókat jó öreg, bevált forrfülekre. A csatlakozók a motortér bal oldalán lévő kis fekete műanyag dobozban vannak.

Csak annyit kell tennie, hogy levágja a kábelekről a csatlakozókat, lecsupaszolja a vezeték végét, rázömíti és forrasztással is rögzíti a forrasztófület, majd egy anyával és egy fogazott alátéttel rögzíti a csatlakozóelemet eredetileg tartó csavarhoz. Mielőtt meghúzza a csavart, alaposan fújja be szilikonszprével.

A Citroën nem hívta vissza az autókat, hogy elvégezze rajtuk ezt az átalakítást, de hallottam már lelkiismeretes szervizekről, ahol ezt minden először hozzájuk bekerült autón automatikusan elvégezték.

Izzók kiégésére figyelmeztető jelzés

Egy másik gyakori hiba, hogy az XM-eken a hátsó izzók kiégésére figyelmeztető jelzés akkor is megjelenik, amikor az izzók valójában hibátlanul működnek. Ezt a zavaró hibát az izzók ellenőrzésének módja okozza (és éppen ezért nem csak az XM-re, sőt, nem is csak a Citroënekre jellemző). Ugyanis az izzót működését csak egyetlen módon lehet ellenőrizni: áramot kell keresztülbocsájtani rajtuk. Ez az áramerősség nagyon kicsi, hogy az izzó ne kezdjen el világítani.

Egy ilyen áramkörben sok, egymással érintkező felület van. A fémek felszínén idővel korrodált réteg alakul ki, és ennek ellenállása, főként magához a fémhez viszonyítva, igen nagy. Nagyobb ellenálláson több a veszteség, és ami az izzó világításához szükséges nagyobb áramerősség esetén elhanyagolható, az az ellenőrző áramkör kis áramerősségét teljesen felemésztheti. Mivel az ellenőrző áramkörbe nem jut vissza megfelelő jel, az ezt az izzó hibájaként érzékeli.

A hiba javítása igen egyszerű: meg kell tisztítania a csatlakozások, az izzók foglalatait és magukat az izzókat is. Használjon drótkefét, finom csiszolóvásznat, és kontaktszprét (lehetőleg ne WD-40-et, a rajta levő feliratok ellenére nem jó erre a célra, rövid távon használni látszik, hosszabb távon árt). Lerövidítheti az áram útját (és az útba eső csatlakozók számát), ha a lámpatestből új földelőkábelt vezet a csomagtartóban található bármelyik csavarhoz. Ezzel a kábellel és némi időszakos érintkezőtisztítással jó eséllyel elkerülheti az ilyen jelzéseket. Egyébként a későbbi modellekben ezt a földelőkábelt már gyárilag beszerelték.

De ha a probléma továbbra is fennáll, akkor az áramkör maga lehet a hibás (kis kék doboz a kesztyűtartó alatt). Ebben van egy beépített védelem, amelyik az izzók bekapcsolásakor fellépő nagy áramok okozta hibás jelzéseket védi ki. Az elektrolitkondenzátor – mint az igen gyakori mindenféle elektronikus áramkörökben — kiszáradhat, és ez okozhatja a hibás működést.

Ablakmosó-szintjelző

Az ablakmosó szintérzékelője egy idő után közismerten problémákat szokott okozni, különösen, ha csapvizet használ, mert az korróziót okoz a szenzor felületén. Ha tele tartálynál is figyelmeztető jelzést kap, könnyen kicserélheti a jeladót: vegye le a műanyag kerékdob-bélést a mosófolyadék tartálya alól, és vegye ki a szenzort. Megpróbálhatja kitisztítani (ez egy darabig megoldja a problémát), kicserélheti, vagy egyszerűen kikötheti, ha inkább nem is akar ilyen hibajelzést kapni.

A titkos csatlakozók

Eltekintve a már említett, jól ismert földelési hibáktól a rugózásban és a hátsó lámpatesteknél, az XM-eken van még egy problémás hely, amelyet csak igen kevesen ismerek — még a szerelők közül is. Mélyen a műszerfal alatt, a tűzfalra szerelve, jóval a biztosítéktábla mögött és a rögzítőfékpedál felett van néhány csatlakozó, amelyek az összes, az utastérből a motortér felé vezető vezetéket magában foglalják. Néhány év elteltével ezeken a csatlakozókon érintkezési problémák merülhetnek fel: korrózió, érzékenység a páratartalomra. Az érintkezési problémák javítása egyszerű feladat lenne, a hozzáférés a bonyolult. Legjobban a műszerfal nagy részének eltávolítása után lehet hozzáférni, ami még egy gyakorlott szerelőnek is egy egész napi munkát szokott jelenteni. Néhányan azonban beszámoltak arról, hogy csak leveszik a fékpedál takarólemezét, háttal lefekszenek a műszerfal alá, és onnan érik el a csatlakozókat. Se nem kényelmes, se nem könnyű, egy hivatalos szerviz nem is fogja megcsinálni, de az otthoni szerelés során valószínűleg mégis sokkal egyszerűbb, mint leszerelni az egész műszerfalat…

Ha a Citroën ezt a csatlakozót a biztosítéktáblára építette volna (elhagyni nem lehetne, mert ezek a csatlakozók szolgálnak a különféle felszereltségű modellek közötti vezetékezési eltérések kialakítására és kiszolgálására), akkor az XM ugyanolyan megbízható lett volna elektronikailag is, mint bármelyik másik luxuskategóriájú versenytársa. Vagy ha legalább olyan szigetelt, zárt csatlakozókat használtak volna, mint a motortérben, de ezek, sajnos, teljesen nyitott kivitelűek, mint az utastér többi csatlakozója is.

Ha azonban évente egyszer megtisztítja ezt a csatlakozót és elvégzi a fentebb már említett többi módosítást, akkor olyan autója lehet, amleynek — ellentétben más XM-ekkel — nincsenek zavaró, rejtélyes elektromos problémái.

Problémák a fényszórókkal

Az XM fényszórói elég gyenge teljesítményűek. A probléma nem is a fényerővel van, hanem azzal, hogy a reflektorfelület kialakítása folytán túl élesen a megvilágított felület határvonala. A fénysugarat legfőképpen a foncsor kialakítása befolyásolja, az első takaróüveg alig játszik szerepet benne. Így a nagyobb teljesítményű izzók sem oldják meg a problémát, mert csak út megvilágított része lesz még világosabb tőlük. Sőt, a nagyobb teljesítményű izzók csak még rontják a helyzetet azzal, hogy még nagyobb kontrasztot eredményeznek a megvilágított és a meg nem világított részek között.

A Hydractive 2 1994-es bevezetésével egy új, átdolgozott lámpatest került a balkormányos XM-ekbe (az angliai eladások alacsony száma miatt a jobbkormányos változatot továbbra is az eredeti lámpatestekkel árulták). Az újabb lámpákat könnyen felismerheti a Renault jelre hasonlító rombuszmintáról az üveg felületén (a korábbi lámpákon ez a jel nem látható).

Itthon tehát egyszerű a megoldás: ki kell cserélni a lámpatestet az újabb változatúra. Azt is javasoljuk, hogy vegye ki az átlátszó műanyag lapot a tompított izzó elől. Ez a lap idővel opálos lesz az ibolyántúli fénytől. Nem teljesen világos, hogy mi volt a gyártó célja ezzel az alkatrésszel, alighanem a fénysugarak, egy koncentrált fényfolt szétszórására szolgál. Kicserélheti csak az üveget a lámpán (az új üveghez új tömítést is adnak), de miután a tükröző felületet is megváltoztatták, ezért érdemesebb az egész lámpatestet kicserélni.

Kicserélheti az izzókat Xenon töltésűekre is (például a Ring gyárt ilyeneket). Ezek nem a mostanában szokásos divatos Xenon HID-izzók, hanem a szokásos teljesítményű H1 izzók Xenonnal töltött változatai, amelyek 25–30%-kal több fényt bocsátanak ki. Az élettartamuk azonban rövidebb, mint a hagyományos izzóké.

Julian Marsh

Ha kiveszi a tompított izzó előtti takarósapkát az I. sorozatú XM-en, akkor ezzel is lényegesen növelheti a fényerőt. Ezt az ötletet egy műszakivizsga-állomáson dolgozó embertől kaptam. Szerinte ez azért van benne, hogy megakadályozza egy koncentrált fényfolt kialakulását, de az XM-nél ez akár 40%-al is csökkentheti a kibocsátott fényt. A sapkát az üveg és a műanyag lap (dobja is el rögtön) eltávolítása után húzhatja ki (meglehetősen nagy erőkifejtéssel).

Željko Nastasić

Igazi Xenon-izzók

A fényerő valódi növeléséhez Xenon HID (High Intensity Discharge) átépítőkészletre van szükség. Ilyet ma már sokan gyártanak, a képeinken az Autolamps-Online-tól megrendelhető H1Xenon/HID készlet látható. A készlet minden szükséges elemet tartalmaz: a 35W-os Xenon-izzókat, a foglalatokat, a transzformátorokat és az elektronikus vezérlőegységet.

Az átalakítás meglehetősen egyszerű. Először ki kell szerelnie az első lámpatesteket, le kell vennie az üveget a lámpatestől, és óvatosan meg kell tisztítania a fényvetőt (csak mosással és öblítéssel, ne törölje, a leggyengébb mozdulatokkal sem, mert lejön a foncsor!). Az izzó előtti fényterelő lemezt is ki kell vennie. Szerelje ki a két csavarral rögzített eredeti H1 foglalatot.

A Xenon izzó pontosan illeszkedni fog a foglalat helyére. Nagyon fontos, hogy az izzót pontosan ugyanúgy állítsa be, ahogy az eredeti izzó is állt. Ennek legegyszerűbb módja, hogy egy fal elé állítja az autót, és addig tolja beljebb vagy húzza kijjebb a Xenon-izzót, amíg éles nem lesz a fénycsóva képe a falon. A magasabb fényteljesítmény miatt az eredeti izzók képe alá állítsa be a vetített magasságot.

Az alkatrészeket a lámpatest mögött helyezheti el, a kép szerint.

Az átalakítás a jelenlegi jogi szabályozás szerint nem végezhető el Magyarországon üzemeltetett kocsikon.

Német Tamás

Kijelzőproblémák

A II. szériás autók kormánykereke mellett található pontmátrixos kijelző gyakran meghibásodik: a kijelzésben hiányzó oszlopok miatt nehezen olvasható és csúnya lesz. A javításához csak egy grafitceruzára lesz szüksége.

A biztonság kedvéért kösse ki az akkumulátort, de előtte győződjön meg róla, hogy tudja az indításgátló és a rádió kódját. Szerelje le a teljes kijelzőegységet a kormányoszlop felett. Két T15-ös torx csavar tartja a bal és három a jobb oldalon, a kijelzőt magába foglaló műanyagelem alsó élénél. Két további csavar tartja még a kormányoszlop felső takarólemezén, mindkét oldalon. Ezek kicsavarásához eressze le teljesen a kormányt, és pattinsta ki a csavarokat takaró lemezeket. Elég nehézkes a hozzáférés a kis hely miatt.

Egy kis csavarhúzóval (tegyen alá a kartonlapot vagy rongyot, hogy meg ne sértse a műanyagot) feszítse ki a helyéről a jobb szélsó kapcsolóhely takarólemezét, és csavarja ki az így hozzáférhetővé vált csavart. Húzza ki ez egész egységet (vigyázzon a balra kinyúló fém alaktrészre), és kösse ki a csatlakozókat. Mindegyiknek más a színe, ezért nem kell feljegyeznie, hogy melyiket honnan húzta le. Kösse ki a kapcsolók csatlakozóit is (a biztosítópöcköt meg kell húznia ehhez a csatlakozók oldalán). A két nagy csatlakozót hagyhatja bedugva.

A kijelző kiszereléséhez lapos fejű csavarhúzóval nyomja be a két rögzítőfület (piros nyilakkal jelölve a képen), miközben kifelé húzza a kijelzőt. Ha kijött a helyéről, szerelje szét az egységet; a rögzítőfüleket zöld nyilakkal jelöltük.

Nyissa szét az egészet: két összekapcsolt nyomtatott áramköri lap, és a kijelzőhöz vezető flexibilis kábel van belül. A hiba ennél az összekötő kábelnél következik be: az érintkezés idővel, a nyomtatott lap csatlakozói és a kábelt a kijelzőhöz szorító gumilemez öregedése miatt megszakad. Csavarja ki a két kis csavart és óvatosan vegye ki a flexibilis kábelt. Ha alkohollal óvatosan befújva tisztítja meg, akkor valószínűleg nem sérti fel a felületeket.

Mindegyik csatlakozó fémfelületet rajzoljon meg 0,5mm ceruzával. Először a körvonalukat, majd színezze ki az egészet. Vigyázzon, hogy ne rajzoljon két csatlakozó közé vonalat! Fújjon rá egyet, hogy a felesleges grafitot eltávolítsa, majd tisztítsa meg alkohollal a nyomatott áramköri lap csatlakozó felületét.

Fordítsa meg a gumilemezt a helyén, hogy újból megfelelő nyomást gyakoroljon a kábelre. Vegye ki a kijelzőt a műanyag házból: a takaró fémlemez lábait óvatosan hajtsa vissza, majd magát a kijelzőt is vegye ki. Fordítsa meg a gumit, majd szerelje össze az egységet. Végül rakja vissza a kijelzőt a házba, és kösse vissza a csatlakozókat. Mielőtt minden csavart visszarak, ellenőrizze a kijelző működését.

Kubicsek Ferenc