Villamosság

Egy egyszerű, alaptudású multiméter megfelel az autók elektromos rendszerének hibakereséséhez és ellenőrzéséhez. Ilyen multimétert bármelyik elektronikai üzletben, alkatrészboltban vagy barkácsáruházban beszerezhet. Bár a kép egy ismeretlen gyártójú műszert mutat, pont ugyanilyet lehet kapni sok márkanév alatt is. Ezek a névtelen műszerek nem feltétlenül lennének túl biztonságosak nagyfeszültségű mérésekhez, de 12 V esetén legfeljebb csak pár kiégett biztosítékot kockáztatunk velük.

Ezek a műszerek feszültséget (Volt), áramerősséget (Amper) és ellenállást (Ohm) mérnek. A pontosságuk nem túlságosan fontos, de a kicsit drágább, tartósabb és megbízhatóbb műszerek hosszú távon azért kifizetődőbbek.

A multiméter lehetnek analóg vagy digitális kijelzésű: az analógoknak szokványos mutatós műszerük van, míg a digitálisak a képen láthatóhoz hasonló, három-négy számjegyes LCD-kijelzőjük. Mára a digitális változatok szinte teljesen kiszorították a mutatósokat, hiszen gyártásuk jóval olcsóbb, sokkal jobban bírják a gyűrődést, és a leolvasásuk is könnyebb.

Fontos jellemző viszont a feszültségmérő belső ellenállása (Ω/V értékben mérve). Kevésbé lényeges a hagyományos elektromos részek vizsgálatakor, de az elektronikus elemek (mint például ABS vagy egyéb elektronikus vezérlőegységek) méréséhez legalább 10 MΩ-os impedanciájú műszer szükséges. Az analóg műszerek általában lényegesen jobbak ezen a téren: még az olcsóbbaknak is megfelelő impedanciájuk van, míg az olcsó digitálisakkal legyen óvatos (például a képen látható műszer sem teljesít valami fényesen).

A műszer használata

Bár a műszerhez nyilván járt használati utasítás is, de általánosságban elmondhatjuk, hogy ellenállásméréshez mindenképpen kell egy elem a műszerbe, és tartozik hozzá két mérőkábel is a mérésekhez (általában az egyik piros, a másik fekete). Az elem helyét és típusát az útmutatóból olvashatja ki.

A műszeren van valamilyen kapcsoló (forgatható típusú, mint a képen, vagy egy gombsor), amivel kiválaszthatja a megfelelő mérési üzemmódot. Feszültségméréshez a V vagy U betűkkel jelölt rész alkalmas, áramerősség méréséhez az A vagy I betűkkel jelölt rész, és az ellenálláshoz az Ω (a görög nagy omega betű), vagy R. A DC (vagy =) és AC (vagy ≈) jelölések egyenáramot ill. váltakozó áramot jelölnek. Az egyszerűbb műszereken jóval több állást találunk: ahogy a képen is látszik, mindegyik üzemmódhoz számos további kapcsolóállás tartozik. A 20 VDC állásban 0–20 V-ig terjedő egyenfeszültség mérésére alkalmas, míg a 20 kΩ állásban a 0–20 kΩ közé eső ellenállásokéra. A komolyabb műszereken kevesebb kapcsolóállás van, mert csak az üzemmódot kell kiválasztani, az aktuális mérési tartományt automatikusan határozzák meg, és a megfelelő mértékegységet ki is írják a kijelzőjükön.

Legalább két aljzatot is találni fog a műszeren, ezek közül az egyiken mellett COM (közös), GND (föld) felirat vagy a föld villamossági rajzjele (három vízszintes vonalból összeállított nyíl) látható. Több csatlakozó esetén a feliratok eligazítanak, hogy melyik mérésnél melyiket kell használni.

Mit mérjünk?

Gyakorlatilag mindent kimérhet az autóban egy ilyen egyszerű műszerrel, de semmiképpen se mérje vele a gyújtókábeleket és a gyújtórendszert (gyújtótekercs, elosztó és gyertyák): ezek nagyon magas feszültségen dolgoznak, ami kellemetlen vagy éppen halálos elektromos áramütést is okozhat. Ezek a műszerek amúgy sem alkalmasak ilyen magas feszültségek mérésére.

Ellenállásméréssel megvizsgálhatja, hogy egy kábel szakadt-e vagy sem, egy szenzor működik-e, vagy egy kapcsoló kapcsol-e. Fontos, hogy ha ellenállást mér, akkor a mérendő alkatrészt és áramkört teljesen áramtalanítania kell (vegye le a gyújtást, vagy ha ez nem elég, kösse ki az akkusarut). A műszer a saját elemének feszültségét bocsátja a mérendő berendezésre, és az azon átfolyó áramerősségből számítja az ellenállást. Ha a berendezés maga áram alatt van, ez egyrészt meghamisítja a mérési eredményt, másrészt akár tönkre is teheti a műszert.

Csatlakoztassa a mérővezetékeket a föld és az Ω csatlakozókra, és állítsa a műszert a legnagyobb ellenállásértékű állásba. Ha a mérővezetékek végét nem érinti egymáshoz, akkor a műszer túlcsordulást jelez, azaz a kijelezhető legnagyobb értéknél is nagyobbat. A képen látható műszer ezt balra zárt egyes számjeggyel jelzi, más multiméterek másfajta kijelzést használhatnak, kétség esetén nézzen utána a használati utasításban). Ha viszont a mérőkábelek végeit összeérinti, akkor rövidzárat hoz létre, és a műszernek nullát vagy nagyon kis értéket kell mutatnia.

A gyakorlatban erre a kétféle kijelzésre lesz szükségünk: a végtelen nagy ellenállás szakadást jelent, vagyis hibás kábelt, rossz kapcsolót, rossz földelést, míg a 0 Ω megfelelő érintkezést, hibátlan vezetéket. A méréshez egyszerűen érintse a mérővezetékeket a mérendő kábel két végére vagy a kapcsoló csatlakozóira (hacsak nem elektronikus áramkörökben akar mérni, mindegy, hogy melyik mérővezetéket melyik végére köti), és olvassa le a kijelzett értéket.

Egy áramkör működésének ellenőrzésekor a feszültségmérés gyakran előbb vezet eredményre, mint az ellenállásmérés. Ebben az esetben feszültség alá kell helyezni az áramkört. Kövesse végig az áram útját az akkumulátortól a testig, ellenőrizze minden egyes csatlakozási ponton vagy csatlakozónál, hogy megvan-e még a normál tápfeszültség (12–14 V). Ehhez a műszeren a mérőkábeleket a föld és a V/U csatlakozó közé kell kötni, és DC Volt állásba kell állítania a méréshatárváltó kapcsolót (nem szükséges több száz voltra állítania, hiszen az autóban csak 12 V van, ezért 20 V körüli állással nyugodtan dolgozhat). Kösse a földkábelt egy biztos földelőponthoz a karosszérián (festetlen fémfelület, csavar vagy csatlakozó), a másik mérővezetéket pedig a mérendő ponthoz (a polaritás nem lényeges, fordított polaritás esetén a műszer negatív értéket fog mutatni). Ahogy végigmegy az áramkörön, mindenhol nagyjából ugyanazt a feszültséget kell mérnie (egy kis feszültségesés elfogadható a vezetékek és alkatrészek ellenállása miatt, de többvoltos feszültségesés már érintkezési hibát mutat). Ha valahol már nem mér feszültséget, akkor a hibát e pont és az utolsó, helyes feszültéséget mutató pont között kell keresnie.

Áramot nagyon ritkán kell mérnie, leginkább az akkumulátor lemerüléséhez vezető okok kiderítésekor lehet hasznos. Miután az akku igen nagy áramerősséget is leadhat, ami biztosítékok kiégését, de akár tüzet is okozhat, az ilyen mérésekhez szakember szükséges, akinek méár nem kell elmagyarázni, hogyan tegye…

Multiplex network

Circuit layouts already universally adopted in computers finally made their way into contemporary cars. Although their functioning might be frighteningly complex for people used to traditional circuits, they actually make the cabling very simple and the addition of component interactions possible in ways never experienced before.

Conventionally, cars used individual wires connecting the various elements—steadily increasing in number—on board. The huge amount of wires, connectors, wiring harnesses were a constant source of connection problems. The various circuits were largely independent (sharing only the feed and the ground), although some components had to interact (for instance, fog lights should work only when the headlights are switched on), necessitating connections between the various components (usually using some kind of a switching logic, relays for simpler tasks and small electronic modules for more complicated ones).

As various subsystems (engine management, suspension, ABS, etc.) came from different manufacturers, some functions were even built in parallel. Several subsystems might rely on the signal sent by a coolant temperature or a vehicle speed sensor but it was simpler for the manufacturers to fit two or three such sensors into various places, using every one of them only by their respective subsystem, than to find ways to share the sensors, introducing interconnecting wires and the danger of one failing subsystem to influence the others.

The multiplex wiring first seen on late XMs and later used on newer models like the Xsara Picasso or the C5 introduces a radically different concept: just like in the computer used to read this book, there is a central backbone circuit called bus which goes around the whole car—actually, there are four of them, a Controller Area Network (CAN) and three Vehicle Area Networks (VANs), dealing with different areas: the CAN is only responsible for the connection between the central unit and the engine, gearbox and suspension computers, the VANs for the rest of the systems: the first serves the safety systems like the airbag, the second the various doors (including the sunroof) and the anti-theft system, the third everything else: the instrumentation and the comfort gadgets.