Kábelek csatlakoztatása

Mikor olyan alkatrészeket szerel be az autóba, amelyek eredetileg nem voltak benne, gyakran meg kell csapolnia vezetékeket, új csatlakozásokat kell kialakítania. A legjobb módszer erre a forrasztás. Némi gyakorlat szükséges ugyan a jó forrasztás kialakításához, de nem kell atomtudósnak lennie hozzá. A gyakorlat itt nem években vagy hónapokban mérendő, inkább öt percekben, különösen, mivel nem érzékeny elektronikai alkatrészek, kényes sokrétegű áramköri lapok, hanem vastagabb vezetékek összeforrasztására van csak szükség.

Szüksége lesz egy forrasztópákára. Nem szükséges elektronikus hőfokszabályzóval ellátott modellt vennie, a legjobb az öngyújtógázzal (propán-bután) táplálható páka: könnyű, kicsi és hordozható. Nekem egy Weller Portasol pákám van, de sok más gyártó is készít hasonló termékeket. De vehet egy kisteljesítményű, az autó akkumulátorára köthető pákát is.

Szüksége lesz forraszanyagra is. Általában drót formájában lehet kapni (ez egy cinkből és ólomból kevert fém), a közepén egy csatornában korróziót nem okozó gyanta van (jól látható, ha elvágja). Semmilyen külön folyasztószerre vagy segédanyagra nem lesz szüksége.

Kis gyakorlattal egy lépésben is összeforraszthat két kábelt, de a könnyebb és megbízhatóbb módszer, föleg kezdetben, két lépésből áll: először mindkét csatlakoztatandó kábelt futtassa be vékonyan ónnal, külön-külön, majd a kettőt kösse össze egy kicsit több forraszanyaggal.

A gyakorláshoz használjon az autóban is alkalmazott vezetékek közül egy darabot. Egy centiméter hosszan távolítsa el a szigetelést az egyik végéről, és ujjai közé véve sodorja meg a rézszálakat, hogy jobban együtt maradjanak. Tegye a kábelt a forró páka csúcsának lapos felére, és a kábel másik oldaláról tartsa oda a forraszt. Nagyon fontos szabály: a forrasztandó anyagot egyik oldalról hevítse, és a másik oldalról adagolja az ónt. Soha ne hevítse az ónt magában, melegítse inkább a vezetéket, és az ón csak ezen keresztül kap majd hőt. Ahogy a kábel felforrósodik és a hő eléri az ónt, az is megolvad, és a megfelelő mennyiség szinte automatikusan beszívódik a vezeték egyedi szálai közé, tökéletesen összeötvözve őket. Az ónozás akkor megfelelő, ha a forrasz teljesen bevonja a vékony elemi szálakat. Az egyáltalán nem probléma, ha az egyes szálak még kivehetők az ónfelület alatt, de az fontos, hogy a forrasz sima, egyenletes, csillogó felületű legyen. Ha nem sikerült elsőre, hevítse újra, adhat még hozzá forraszanyagot is, de mindig teljesen hevítse át a kábelt úgy, hogy a teljes forraszmennyiség megolvadjon. Ne forrasszon kis gombócokat az új forraszból a régire. A forrasztott felületnek fényesnek és simának kell lennie, és mindenképpen egy darabból kell állnia.

Ha túl sok forrasz került a vezeték vagy a páka végére, törölje le a felesleget nedves szivaccsal (de ne műanyaggal!). A pákatartóknak rendszerint van egy benedvesíthető szivacsuk erre a célra, de jobb híján több réteg, átnedvesített konyhai papír-törlőkendőt is használat, de vigyázzon, a páka nagyon forró.

Ha követi leírásunkat, könnyen és egyszerűen forraszthat. Gyakorolja egy darabig, míg elégedett nem lesz az ónozás eredményével.

Következő lépésként ónozzon be két vezetéket, fektesse őket egymásra laposan. Rögzítse őket valamiképpen ebben a helyzetben (kis satu, egy asztalra helyezett laposfogó, vagy bármi más, ami átmenetileg megtartja a vezetékeket). Úgy helyezze el őket, hogy a pákacsúcs lapjával egyszerre mindkettőt melegíthesse, és ismét a másik oldalról adagolja a forrasztóanyagot. Amint a két vezeték felhevül, megolvad a rajtuk levő ónbevonat, és az adagolt forraszanyagból is odakerül még valamennyi. Amint ez megtörténik, vegye el a pákát és a forraszanyagot, és hagyja kihűlni a vezetékeket pár másodpercig (hogy gyakorlatot szerezzen abban, mennyi idő kell a kihűlésükig, próbálja meg széthúzni őket).

Akkor sikerült tökéletesen, ha a forrasz egységes, fényes és sima felületet ad mindkét vezetékvég körül, mindegyik oldalról. Ha azt tapasztalja, hogy egyik oldalról ugyan szép, de a másikról még az eredeti vezetékek látszanak, akkor nem volt elegendő a forraszanyag. Fordítsa meg, és forrassza meg a másik oldalról is. Némi gyakorlattal már nem fog kelleni mindkét oldalról megforrasztania a kábeleket, a következő alkalommal adagoljon kicsivel több forraszanyagot, és így már mindkét oldalt rendesen bevonja majd.

Ha további forraszt szeretne egy csatlakozáshoz adni, mindig hevítse át az egész forrasztást. Ha nem így tesz, és új, különálló forraszgömböket ragaszt a meglévő forrasztás oldalához, akkor az érintkezés nem lesz megfelelő. Az alapvető szabály, hogy amikor befejezi a forrasztást, ne lásson semmi határvonalat a régi és az új forrasz között. Mindennek simának, fényesnek kell lennie, és egyetlen forrasztömbből kell állnia. Ha nem így van, a forrasztás se elektromos, se mechanikus szempontból nem lesz megfelelő.

És újra, mert ez a legfontosabb: akár javításkor, akár újabb kötés kialakításakor mindig az egész forraszt meg kell olvasztania. A legjobb megoldás, ha az egyik oldalról melegíti, és a másikról adagolja a forraszt. Ezzel garantálni tudja, hogy mire a túloldalon adagolt forraszanyag eléri az olvadási hőmérsékletét, a közöttük levő részek is biztosan megolvadnak.

De hogyan csatlakoztassuk a kábeleket?

A gyakorlatozás közben próbálja ki, hogy különféle szögekben, párhuzamosan és merőlegesen is csatlakoztatja a vezetékeket egymáshoz. Egy helyesen létrehozott forrasztás mind elektromosan, mint mechanikusan tartós, stabil kötést ad. Ennek ellenére mi most egy kicsit más kialakítást javasolunk, ami kiegészítésképpen igen erős mechanikus kötést is biztosít, így jól ellenáll az autóban előfordulható igénybevételnek, igen könnyű szigetelést tesz lehetővé, és esztétikusan is néz ki.

Vágja fel az eredeti kábel szigetelését egy darabon a csatlakozási pontnál, és távolítsa el. A csatlakoztatni kívánt vezetékről kétszer ekkora hosszban távolítsa el a szigetelést. Az eredeti kábel lecsupaszolt részét futtassa be forraszanyaggal, majd az ábrán látható módon tekerje köré a csatlakoztatandó vezetéket. A forrasztásnál a már megszokott módon járjon el: az egyik oldalról hevíti, a másikról adagolja a forraszt. Amint a körülcsévélt vezetéket egyenletesen bevonja a forraszanyag, a kötés elkészült. A szigetelést többféleképpen is megoldhatja: ha az eredeti vezeték egyik végét könnyen kiszabadíthatja, akkor egy zsugorcsővel kapja a legszebb és legjobb megoldást; egyéb esetben marad a szigetelőszalag.